“Hanem vesztek erőt…” (Apostolok cselekedetei, 1. rész, 8.)

Fogyasztói társadalmunkban szinte minden eladó: telek, autó, ruha, idő, kapcsolat, meggyőződés, múlt, jelen, jövő… A szabadversenyes (vad)kapitalizmusban működő keresztyén/keresztény közösségek is áldozattá válnak/válhatnak a pénzt és sikert minden áron megszerezni és megtartani akaró önmegvalósítás aranyozott oltárán. „Pénzt, bármennyi pénzt bármilyen áron”, hallhatjuk a modern kor prófétáinak „igai” üzenetét. Olyan iga ez, melyet ha nyakunkba akasztunk, végzetesen a szemfényvesztés rabszolgáivá válhatunk úgy, hogy nem is érzékeljük a gonosz kizsákmányoló, megnyomorító hatalmát.

Vegyünk erőt? Embertársainkat, munkatársainkat, házastársainkat, évfolyamtársainkat, üzlettársainkat, hittársainkat… öntudatosan félresöprő, lazán, de kikerülhetetlenül lekezelő, trükkösen kelepcébe húzó, finoman és rendíthetetlen állhatatossággal a piacról, osztályból, üzemből, társadalomból, közösségből, meggyőződésből, elhivatottságból kiszorító, kipöckölő, kibulizó erőt… Hogy áldottak, sikeresek, gazdagok, fényesek, kikerülhetetlenek, megingathatatlanok, megkerülhetetlenek, megkérdőjelezhetetlenek, megítélhetetlenek legyünk. Szinte naponta hallani a túlélési stratégiákat reklámozó rikkancsok rikoltozását: „Nosza, posztmodern, kusza hitű és szavú és szándékú Krisztust követők, az erő piaci áron, most és itt és ott akciósan eladó…”

Vesszük az erőt… hogy meggyőzzük a hitetleneket hitelességünkről. A győzelemhez. A bármilyen áron elért, hatalmi pozícióban ragyogó talmi győzelemhez?

Ezért kaptuk? Aligha.

Sokkal inkább az embertársaink evilági érdek nélküli, alázatos szolgálatához. A bizalmi hitelt érdemlő hiteles tanúskodás önzetlen, önfeláldozó szolgálatához. A hálátlan, könyörtelen fogyasztó, az önmagát is mértéktelenül (el)fogyasztó, individualizáltan magányos, társtalan egyénekből szétzilálódó társadalom szolgálatához.

Efféle munkálkodáshoz rendkívül sok erő szükséges. Mérhetetlenül, gyakran méretlenül is sok erő. Éltető erő. Örök életre is éltető és elegendő erő. Pál apostol életművére tekintve: „Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."

Vesztek erőt? Kitől?

Adtok erőt? Kinek?

Tisza Attila